orvos A: [1131] vroſ [szn.] (ÓMOlv. 27); 1211 ? Vruus [szn.] (PRT. 10: 515); 1372 u./ vruuſok (JókK. 101); 1416 u./¹ vruos (BécsiK. 269); 1418 Orwos [szn.] (MNy. 10: 279); 1575 Oruas Doctoroc (Heltai: Krón. 177b); nyj. Óros (ÚMTsz.) J: ’betegeket gyógyító szakember, doktor | Arzt’ # Sz: orvosság 1372 u./ vruuſſagarol (JókK. 5) | orvosol 1456 k. wruoſl (SermDom. 2: 432)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, a szótő finnugor kori, magyar képzéssel. |  ⌂  A tőhöz vö. finn arpa ’jóslásra, varázslásra használt vessző, sorsvető (gömb v. kocka); követség, (körbeküldött hírnökök által történő) nyilvános kihirdetés’ , arpele- ’sorsol, jósol’; lp.  (norv.) vuor’be ’sors, végzet; jóslásra használt fadarabok v. kövek’ [fgr. *arpa ’jóslásra, varázslásra használt eszköz’]. A finnugor szavaknak esetleg török kapcsolataik lehetnek; vö. Kāšγ. aγrı̈γ ; oszm. ağrı; alt. ōru ; stb.: ’betegség’; vö. még ujg. arvı̈ščı̈; tel. arbı̈sčı̈: ’varázslómester, varázsló’. Jelentéstanához esetleg vö. or. врач ’orvos’: blg. врач ’varázsló’; gót lēkeis ’orvos; (varázsigével) ráolvasó’; stb. A szóvég -s névszóképzőnek tűnik, pontos funkciója nem teljesen világos.

☞ JSFOu. 17/4: 50; KSz. 9: 293; MNy. 30: 157; I.OK. 12: 287; TESz.; UEW. 16; EWUng.→ törzs-UN UEW. № 25