opponál A: 1575 opponalnÿ [sz.] (MNy. 89: 381); 1620 opponáltak (MNy. 74: 511) J: 1 [főleg ~ja magát] 1575 ’szembeállít; ellenszegül, ellentáll | entgegensetzen; sich widersetzen’ (); 2 [ ~ vki ellen] 1620 ’ellentmond, tiltakozik | widersprechen’ (); 3 1957 ’tudományos fokozat elérésére benyújtott értekezést opponensként megbírál | eine zur Erlangung eines wissenschaftlichen Grades eingereichte Dissertation als amtlich bestellter Opponent beurteilen’ (Bakos F.: IdSz.)

opponens A: 1620 opponens (MNy. 74: 511) J: 1 1620 ’ellenfél a vitában | Gegner in einer Debatte’ (); 2 1957 ’tudományos értekezés hivatalos bírálója | amtlich bestellter Beurteiler einer Dissertation’ (Bakos F.: IdSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat., (e.) opponere ’szembeállít; ellenáll, ellenszegül’ [< lat. ob [igekötő] + ponere ’tesz, állít, csinál’] | lat.  (e.) opponens ’ellenfél, opponáló’.  ≋  Megfelelői: ném. opponieren, Opponent; or. оппонировать, оппонент; stb.: ’opponál’, ’opponens’.  ⌂  Az opponál ige ál szóvégéhez vö. →ágál stb. Az opponens szóvégi s-éhez vö. →evidens stb. Az opponál 3. jelentése és az opponens 2. jelentése az oroszból való.

TESz.; EWUng. pozíció