okádik A: 1416 u./¹ ki okada (BécsiK. 243); 1552 okád (NySz.); 1568 okadik [▽] (NySz.); nyj. ukáddik (Nyatl. a.) J: ’(ki)hány; lövell, szikrázik, tüzet hány, tajtékzik a dühtől | sich erbrechen; speien, sprühen 〈Feuer, Flamme, Gift und Galle usw.〉’ Sz: okádat 1416 u./¹ okadaṫtẏa ’hányadék | Erbrochenes’ (BécsiK. 272) | okádás 1493 k. okadasra (FestK. 401) | okádék 1803 okádék (MKurir 1803. dec. 6.: 715); 1808 Okadék (Sándor I.: Toldalék)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő és az →öklődik szócsalád töve összefüggésben áll. A szóvég gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor és török nyelvekben is vannak: md.  (M.) uksondoms ’tüzet okád’; finn oksentaa ’ua.’; csag. oqa ’böfög, kérődzik’; tel. oqı̈ ’böfög; tüzet okád’; stb. Az okádik alak és az okád változat között részleges szóhasadás ment végbe; előbbi ma leginkább tárgyatlan, utóbbi tárgyas használatban fordul elő.  ∼  Tájszó ugyanebből a tőből: ikránkodik, okránkodik ’visszariad, megrémül’  (1834: Kassai: Gyökerésző 3: 21); okránd ’undorodik; megrendült; visszaretten’  (1838: Tsz.).

☞ MNy. 50: 257, 55: 129; TESz.; EWUng.→ öklődik