ocsmány A: 1560 k. Ochmany (GyöngySzt. 306.); 1577 oćzmanlani [sz.] (KolGl.) J: ’rút, undorító; mocskos, tisztátalan | scheußlich, abscheulich, unflätig’ #

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Lehetséges, hogy hangalakja az adomány (→ad), hagyomány (→hagy) szavak hangalakjához igazodott.

TESz.; EWUng.