ocsúdik A: 1508 vւodotvolna (NádK. 593); 1519 k. sfel oւuduan [sz.] (DebrK. 161); 1527 ffel wchwdeek [▽] (ÉrdyK. 51); 1630 Felocsódván [?✐] [sz.] (NySz.); 1804 fel-otsúdott (NSz.); 1810 Felótsódtatok [sz.] (NSz.) J: 1 [főleg fel~ik] 1508 ’ébred; magához tér, eszméletre tér | erwachen; zur Besinnung kommen’ (↑); 2 1813 ’gyógyul | genesen’ (NSz.)

ocsul × A: 1700 fel-otsoltam (Gyöngyösi: ÖK. 4: 46, 415); 1793 felotsúlt (NSz.); 1843 felócsul (NSz.) J: 1 [főleg fel~] 1700 ’ébred; magához tér | erwachen; zur Besinnung kommen’ (↑); 2 [ki~] 1935 ’meggyógyul, vmiből kigyógyul | genesen, sich erholen’ (Csűry: SzamSz.)

A szócsalád alapja, az ocsúdik valószínűleg orosz jövevényszó. |  ≡  Or.  (R.) очютитися ’magához tér, eszméletre tér; felébred; vhova kerül’ [eredetéhez vö. szláv *ot [igekötő] + *jutiti ’érez, érzékel, észrevesz’]. Vö. még or. очутиться ’megkerül; ismeretlen helyen találja magát’, (R.) очутити ’érez; észrevesz, meglát; megért, felismer’; ukr. очутитися ’észhez tér, feleszmél’.  ⌂  A származtatás jelentéstani oldalról meggyőző. Nagyrészt hangtani tekintetben is, noha a m. ú kialakulásának módja és oka nem világos. Alaktani oldalról nézve gondot okoz a honosító -l képző hiánya; ezt azonban az ige mediális természete és korai ikesedése megmagyarázhatja. Némi problémát az is jelent, hogy a magyar ige jelentését tekintve az orosz visszaható alakhoz, míg alakjára nézve inkább a tranzitív formához illik.  ⊚  A magyar ige szépirodalmi alkotók szóhasználata révén került be a nyelvjárásokból a köznyelv választékos rétegébe.

Az ocsul fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az ocsúdik kikövetkeztetett tövéből jött létre visszaható képzővel.

A szócsaládhoz még |  ⚠  Az ocsúdik ótörök származtatása, valamint egy ismeretlen eredetű fiktív tő származékaként való magyarázata nem valószínű.

☞ TESz.; StUASuppl. 1: 141; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; MNy. 112: 295