nyomorék A: 1138/ Numarek [szn.] (MNy. 3: 203); 1395 k. nomarek (BesztSzj. 1203.); 1405 k. nyumarik (SchlSzj. 1793.); 1525 k. Nÿomorék (MNy. 11: 82) J: ‹mn› 1 1138/ ? ’szánalmas, szerencsétlen, nyomorúságos | elend, kümmerlich’ (↑), 1618 ’ua.’ (NySz.); 2 1138/ ? ’testi hibás | krüppelhaft’ # (↑), 1630 ’ua.’ (NySz.) | ‹fn› 1 1395 k. ’egy fajta énekesmadár, poszáta | Grasmücke’ (↑); 2 1660 ’testi hibás személy | Krüppel’ # (NySz.)
nyomorít A: 1372 u./ meg nÿomoroÿtanÿ [sz.] (JókK. 124); 1528 nÿomorittasanac [sz.] (SzékK. 256) J: 1 [főleg meg~] 1372 u./ ’tönkretesz | zugrunde richten’ # (↑); 2 [főleg meg~] 1777 ’nyomorékká tesz | zum Krüppel machen’ (NSz.)
nyomorul † A: 1372 u./ nẏomoroltattakot [sz.] (JókK. 31); 1508 ńomorvltatom [sz.] (DöbrK. 76) J: ’tönkremegy, elpusztul; megkínzottá, meggyötörtté válik | zugrunde gehen; gequält werden’
nyomorult A: 1372 u./ nyomorolot (JókK. 162); 1495 e. meg ṅomorult (GuaryK. 78); 1541 numurultaknak (KazK. 51) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’csenevész, satnya, korcs, nyomorékká tesz | verkrüppelt, zum Krüppel gemacht’ (↑); 2 1495 e. ’szegény, nyomorgó, szerencsétlen | armselig, unglücklich’ (↑); 3 1527 ’szánalmas, siralmas | erbärmlich’ (ÉrdyK. 400); 4 1721 ’nyomorék | krüppelhaft’ (OklSzPótl. nyomorúlt a.); 5 1756 ’hitvány | niederträchtig’ # (NSz.) | ‹fn› 1 1517 ’nyomorúságosan szegény | Elende(r) 〈arm〉’ # (DomK. 125); 2 1865 ’szerencsétlen, szegény ember | Elende(r)’ (NSz.)
nyomorgat A: 1416 u./ meg ṅomorgattoc (BécsiK. 222); 1553 meg nyamargatni [sz.] (LevT. 2: 9) J: 1 1416 u./ ’gyötör, sanyargat | quälen, plagen’ # (↑); 2 1604 ’nyomkod, szorongat | drücken, pressen’ (Szenczi Molnár: Dict. Prémo a.) Sz: nyomorgatás 1495 e. ńomorgataſaual (GuaryK. 75)
nyomorú † A: 1456 k. numuruſasatol [sz.] (SermDom. 1: 333); 1495 e. ṅomoruſagnac [sz.] (GuaryK. 50); 1510 Nÿomorosagnak [sz.] (AporK. 187) J: ‹mn› 1 1456 k. ’nyomorúságos, keserves | kümmerlich, erbärmlich’ (↑); 2 1529 e. ’silány, gyatra | dürftig, gering’ (VirgK. 136); 3 1826/ ’nyomorék, korcs | krüppelhaft’ (NSz.) | ‹fn› 1531 ’szegényesség, nyomorúság | Kümmerlichkeit, Elend’ (ÉrsK. 202) Sz: nyomorúság 1456 k. (↑)
nyomorog [1] A: 1470 nomorgatnak [sz.] (SermDom. 2: 411); 1531 ńomorognac vala (TelK. 188) J: ’nyomorúságos helyzetben van, gyötrődik | ein kümmerliches Dasein fristen’ #
nyomorodik [3] A: 1510 meg nyomorottakat [d-t] (MargL. 62); 1540 meg nyomorozom [▽] (LevT. 1: 7) J: 1 [főleg meg~ik, el~ik] 1510 ’szerencsétlenné válik, tönkremegy | zugrunde gehen’ (↑); 2 [meg~ik, el~ik] 1536 ’nyomorékká lesz | verkrüppeln’ # (Ballagi A.: RNySz. 340)
nyomor A: 1577 niomor (KolGl.) J: ’ínség, nyomorúság, szükség | Elend, Not’ #
A szócsalád igéi, valamint a nyomorú és a nyomorék származékszavak egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő a →nyom -r gyakorító képzős alakjából jött létre. A szóvégek különféle igeképzők, -ú folyamatos melléknévi igenévképző, ill. -ék névszóképző.
A nyomorult származékszó. | ⌂ A nyomorult a nyomor szóból keletkezett -t befejezett melléknévi igenévképzővel.
A nyomor elvonás. | ⌂ A nyomor elvonással keletkezett a nyomorú szóból.
A szócsaládhoz még | ⌂ A szó konkrét jelentései a →nyom alapszóval hozhatók összefüggésbe; az elvont jelentések metaforikusan keletkeztek. A nyomorék ’poszáta’ jelentése a madár vékony, törékeny testalkatára utalhat.
☞ MNy. 7: 247; TESz.; Kiss J.: Mad. 256; EWUng.→ nyom