szócikk megosztása

nyiszlett A: 1838 Nyiszlett (Tsz.); 1867 nyeszlett (NSz.); 1867 nyiszlėtt (CzF.); nyj. nyiszlat (MTsz.); nyüszlet (ÚMTsz.) J: ’vézna, cingár, sovány, beteges, gyenge 〈személy〉 | schmächtig, mickerig 〈Person〉’

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a nyiszol (→nyiszál) palatális változata letett. A szóvég -tt befejezett melléknévi igenévképző. A megnevezés arra utalhat, hogy a vékony, cingár testalkatú ember úgy néz ki, mint akiből lenyisszantottak egy darabot.

☞ TESz.; EWUng.→ nyiszál