nyervog × A: 1853–1854 nyirvogsz (NSz.); 1877 Nyarvog, nyárvog (NSz.); 1881 nyervogott (NSz.); nyj. nyërvog, nyirmog (MTsz.) J: 1 1853–1854 ? ’〈macska〉 nyávog | miauen’ (↑), 1877 ’ua.’ (↑); 2 1853–1854 ? ’nyafog, siránkozik | greinen, jammern’ (↑), 1906 ’ua.’ (NSz.)
nyervákol × A: 1848 nyervákolva [sz.] (Hetilap 1848. márc. 31.: 416); 1858/ nyervákolni [sz.] (NSz.); 1876 nyirvákolással [sz.] (NSz.); nyj. nyarvákol (MTsz.); nyërvákó (Nyr. 72: 110) J: 1 1858/ ’〈személy, főleg kisgyermek〉 nyivákolásszerű hangot hallat | weinerlich klagen 〈Kind〉’ (↑); 2 1877/ ’〈macska〉 nyávog | miauen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szócsalád tagjai (hangátvetés kapcsán) kapcsolatban vannak a →vernyog szócsalád tagjaival. Másrészről a szótő a →nyerít tövével lehet azonos, és a →nyí szócsaláddal függhet össze. A szóvégek gyakorító képzők. Az sem zárható ki, hogy a nyervog és nyervákol tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji r gyakorító képző. A hangalak is és a jelentés is a →nyávog hatását mutatja.