nyerít A: 1510 k. Nÿereÿtwen [sz.] (AporK. 187); 1536 nÿeriteſſel [sz.] (Pesti: Fab. 22b); 1568 nieret (NySz.); 1894 nyerűtöz [sz.] (Nyr. 23: 217); nyj. nyérít (MNy. 50: 220) J: 1 1510 k. ’kiált, üvölt | schreien, heulen’ (↑); 2 1536 ’〈ló〉 harsány, szaggatott hangot ad | wiehern 〈Pferd〉’ # (↑); 3 1585 ’〈madár〉 vijjog, rikolt | kreischen, schreien 〈Vogel〉’ (Cal. 178); 4 1753 ’hangosan röhög, vihog | wiehernd lachen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →nyervog szócsalád tövével lehet azonos és a →nyirbál, valamint a →nyí szócsalád tövével áll összefüggésben. A szóvégek műveltető igeképzők gyakorító funkcióval. Az sem zárható ki, hogy a nyerít tulajdonképpen a →nyí származéka; ebben az esetben a szó belseji r gyakorító képző. A 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.