nyelv [7/2] A: 1367 Nelues [sz.] [szn.] (NytudÉrt. 68: 118); 1372 u./ nelew, nÿeluen (JókK. 93, 18); 1395 k. nÿelw (BesztSzj. 717.); 1416 u./¹ ṅèlo̗ (BécsiK. 283); 1533 nylue (Murm. 1421.); 1838 Nyőve (Tsz.); nyj. nyév (MTsz.) J: 1 1367 ? ’ízlelő és a hangok képzésében is szerepet játszó szerv | Zunge’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 93); 2 1367 ? ’beszéd; nyelvhasználat | Rede; Schprachgebrauch’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 29); 3 1372 u./ ’a beszédhangokból összetevődő jelrendszer, a gondolatok közlésének eszköze | Sprache’ # (JókK. 18); 4 1395 k. ’nyelv alakú tárgy, dolog | zungeförmiges Ding’ # (); 5 1416 u./¹ ’beszélő személy | sprechende Person’ (BécsiK. 135); 6 1544 ’hadititkokat eláruló hadifogoly | milit Geheimnisse preisgebender Gefangener’ (RMKT. 3: 292); 7 [főleg összetételekben] 1863 ’nem nyelvi kifejező eszköz | außersprachliches Ausdrucksmittel’ (NSz.) Sz: nyelves 1367 [szn.] () | nyelvetlen 1398 Nyeluethlen [szn.] (OklSz.) | nyelvű [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ ṅèluo̗uèt (BécsiK. 106) | nyelvesség 1456 k. nelueſſegtel (SermDom. 2: 288) | nyelveskedik 1548/ Nyelueskoͤdnec (Tinódi: Cronica k2b) | nyelvezet 1585 nyeluezet ’magyarázat | Erklärung’ (Cal. 320); 1810/ ’nyelv, nyelvhasználat | Sprache, Sprachgebrauch’ (NSz.) | nyelvel 1710 nyelvellésnek [sz.] (MNy. 61: 477) | nyelvész 1795 (Szily: NyÚSz.) | nyelvészet 1831 nyelvészetnek (Minerva 7/4: 958); 1832 nyelvészetet (MNy. 1: 279)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (P.) ńiľəm ’nyelv ‹testrész›’; osztj.  (V.) ńäləm ’ua., beszéd’; cser.  (KH.) jəlmə ’ua.’; lp.  (norv.) njal’bme ’száj’ [fgr. *ńälmä ’nyelv’].  ⌂  A magyar szó eredetibb magánhangzós végű alakja az ősmagyar ß ([< fgr. *m) vokalizálódásával keletkezett; a másodlagos, v mássalhangzós végződés elvonással keletkezett a toldalékolt alakokból. A 4. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 6. jelentés jelentéskölcsönzés az oszm. dil ’nyelv; beszéd; hadititkokat eláruló hadifogoly’] szó alapján. A többi jelentés részben metonimikusan, részben absztrakcióval jött létre; vö. még lat. lingua; fr. langue; stb: ’nyelv; beszéd; nyelvhasználat’.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng. anyanyelv, kotnyeles, köz-, kutya-, madár-, mű-², nyel, nyelvjárás, virág-UN UEW. № 615