nyekeg × A: 1493 k. nÿekegeesekkel [sz.] (FestK. 323); 1761 nyoͤkoͤgoͤ [sz.] (NSz.); nyj. nyekëg (ÚMTsz.) J: 1 1493 k. ’nyög, nyöszörög | stöhnen, wimmern’ (↑); 2 1789 ’akadozva beszél | stottern’ (NSz.); 3 1793 ’〈kecske〉 mekeg | meckern 〈Ziege〉’ (NSz.); 4 1837 ’〈hangszer〉 nyekergő hangon szól | knarrend tönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz.) Sz: nyekegés 1493 k. (↑)
nyegget × A: 1775 nyeggeti (NSz.); 1808 Nyöggetni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) J: 1 1775 ’nyaggat, zaklat | plagen, belästigen’ (↑); 2 1804 ’〈hangszeren〉 hamisan, művésziség nélkül játszik | auf einem Instrument falsch, kuntslos spielen’ (NSz.)
nyekereg [1] A: 1786 nyökörgő [sz.] (NSz.); 1832 nyekereg (Kreszn.) J: 1 1786 ’〈hangszer〉 elnyújtott, kellemetlen, vinnyogó hangon szól | gedehnt, unangenehm, quietschend tönen 〈Musikinstrument〉’ (↑); 2 1790 ’nyöszörög, sírdogál | wimmern, greinen, weinen’ (NSz.); 3 1835 ’〈bútor, szekér stb.〉 nyikorgó hangot ad | knarren 〈Möbel, Rad usw.〉’ (NSz.); 4 1881 ’elcsukló, akadozó v. rekedt hangon beszél | mit stockender, heiserer Stimme reden’ (NSz.)
nyekken A: 1791 nyekkent (Görög–Kerekes: HadiT. 5: 814); 1808 Nyekkenni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1822/ nyökkenve [sz.] (NSz.) J: 1 1808 ’〈ember, állat ütésre v. eleséskor〉 felnyög | sich anschlagend (und aufstöhnend) zu Boden od. an etw Hartes stürzen’ (↑); 2 1860 ’〈hangszer, ritkán más tárgy〉 egyszeri, nyikorgó hangot ad | einmaligen, knarrenden Ton geben 〈Musikinstrument, selten anderer Gegenstand〉’ (NSz.)
nyekk A: 1863/ Nyek (Kriza [szerk.] Vadr. 215); 1822/ nyekk (NSz.) J: ’〈isz a nyőgéssel kísért ütődés, csapódás, zuhanás, leesés hangjának kifejezésére〉 | 〈Interj. zum Ausdruck des Anschlags od. des Sturzes mit einem Aufstöhnen〉’
A szócsalád alapjai az igék, onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →nyaggat-tal, a →nyikorog és a →nyí szócsaládjával, másrészt pedig valószínűleg a →nyög szócsaládjával is összefüggésben áll. A szóvégek különféle igeképzők. Az is lehetséges, hogy a szócsalád igei tagjai tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A nyekeg 3. jelentéséhez vö. →mekeg.
A nyekk elvonás. | ⌂ Az igékből lett elvonva.
A szócsaládhoz még | ⌂ Ehhez hasonló hanghatású a nyenyere ’tekerőlant’ (1835: Tzs. Leyer a.), ’verkli, tekerőorgona’ 1914 (MNy. 10: 378). Egy főnevesült folyamatos melléknévi igenév -e képzős alakjának tűnik, amelynek alapszava csupán egy késői adattal dokumentálható: nyenyer ’csikorogva, nyikorogva szól ‹hangszer, énekhang›’ (1942: ÚMTsz.).
☞ TESz. nyekereg a., nyenyere a. is; EWUng.→ nyaggat, nyí, nyikorog, nyög