nyafog A: 1621 Nyoͤfoͤgni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1750 nyifogok (Wagner: Phras. Gannio a.); 1784 nyafogtat [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 58); 1787 nyüfögve [sz.] (MNy. 65: 346); 1790 nyefegése [sz.] (NSz.); 1879 nyeffeg (Nyr. 8: 525); nyj. nyefëg, nyófog (ÚMTsz.) J: 1 1621 ’〈disznó〉 röfög | grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 2 1750 ’〈róka, kutya stb.〉 nyüszít, vonít | 〈Fuchs, Hund usw.〉 winseln, heulen’ (↑); 3 1763 ’〈főleg gyermek〉 nyöszörög, nyűgösködik; siránkozik | quengeln, greinen 〈haupts. Kind〉; lamentieren’ # (NSz.); 4 1787 ’orrhangon v. a szavakat kényeskedően elnyújtva beszél | näseln; die Wörter gesucht dehnend sprechen’ (↑)

nyafka A: 1844 nyafka (PestiD. 1844. júl. 7.: 15); 1845 nyafka (NSz.) J: ’siránkozó, kényeskedő, nyűgösködő 〈gyerek, nő〉 | quengelig, pimpelig, zimperlich’

Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. |  ⌂  A szótő a →nyávog tövével függ össze. Az igevégződés gyakorító képző.

A nyafka játszi szóalkotás. |  ⌂  A szótóhöz illesztett -ka kicsinyítő képzővel keletkezett.  ∼  Tájszó ugyanebből a tőből: nyafli ’nyafka; bamba; hitvány, gyatra’  (1839: MTsz.).

☞ TESz.; EWUng.→ nyávog