nyír¹ A: 1211 ? Nereh [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ṅiro̗io̗ [sz.] (BécsiK. 226); 1585 Nyẃro [sz.] (Gl. borbély a.); 1604 Lenyeroͤm (Szenczi Molnár: Dict. Detóndeo a.); 1773 nyirása [sz.] (NSz.) J: 1 1211 ? ’〈hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot〉 (ollóval) levág | scheren, stutzen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1560 k. ’〈vékony, lemezszerű anyagot: kelmét, papírt stb.〉 vág, metsz | schneiden, scherend bearbeiten, schnitzen 〈zB. Tuch, Papier〉’ # (GyöngySzt. 173.); 3 1856 ’vkit pénzétől megfoszt, vkivel fizettet | jmdn um Geld anzapfen’ (NSz.); 4 [főleg ki~] 1930 ’〈állásából vkit〉 kíméletlenül eltávolít; kíméletlenül pusztít 〈személyeket〉, megöl | (jmdn) absägen; umbringen’ # (Zolnay–Gedényi) Sz: nyírő, nyíró 1211 ? [szn.] (↑); 1416 u./¹ ’birkanyírással foglalkozó személy | Scherer, Scherender’ (↑); 1759 [szn.] ’ua.’ (TESz.) | nyírés, nyírás 1416 u./ ṅireſe (BécsiK. 226); 1773/ (↑) | nyíret 1416 u./¹ ṅiret ’tonzúra, borotvált fejtető | Tonsur’ (BécsiK. 248) | nyíret, nyírat 1541 niresd el ’(le)nyes, nyeseget, visszavág(at) | stutzen, kurzschneiden lassen’ (KazK. 91); 1868 nyirat ’ua.’ (NSz.) | nyíretlen, nyíratlan 1550 ńiretlen (OklSz.); 1822 Nyíratlan (Wagner: Phras. Intonsus a.) | nyirbál 1784 nyirbálni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 60) | nyiratkozik 1864 nyiratkozott (FővL. 1864. jún. 15.: [1]); 1895 nyiratkozzanak (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor vagy az uráli korból. | ≡ Vö. zürj. (Sz.) ńiral-, ńirt- ’dörzsöl, vakar, kapar’; votj. (Sz.) ńirjal- ’kapar, vakar, összesöpör’; ? jur. ńira- ’(meg)rág; kaparó(vas)sal megmunkál, gyalul’ [fgr. ? uráli *ńirɜ- ’kapar, vakar’]. ⌂ A magyarázat csak akkor helytálló, ha a magyarban létrejött a ’(vminek a felületét szerszámmal) reszeli, kaparja’ > ’egy felületréteget eltávolít’ > ’nyír, nyes’ jelentésváltozás. Az eredetileg palatális szó veláris toldalékolása másodlagos, feltehetőleg a →bír, →hív¹, →sír¹ stb. analógiájára jött létre. A 3. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 4. jelentés az argóban fejlődött ki; hasonló szemlélethez vö. ném. (argó) abknipsen ’megöl’ : ném. knipsen ’levág, lenyes’.
☞ MNy. 18: 91; TESz.; UEW. 320; EWUng.UN UEW. № 631
nyír² A: 1055 ? gnir [valószínűbb, hogy a →nyír³ adata] (TA.); 1109/ Nyrfa [hn.] (MNL (OL) Dl. 6868); [1200 k.] Nyr [hn.] (An. 22.); 1252 Nyrfa (OklSz.); 1578 nyírben [?✐] (NySz.); 1799 nyirjes [sz.] (NSz.); 1833 Nyírja [nyírj □] (Kassai: Gyökerésző 1: 82); nyj. nyil-fa (MTsz.) J: 1 1055 ? ’nyírfaerdő | Birkenwald’ (↑), [1200 k.] ’ua.’ (↑); 2 1055 ? ’nyirkos, homokos talajt kedvelő, vékony törzsű, fehér kérgű fa | Birke’ # (↑), 1252 ’ua.’ (↑); 3 1055 ? ’mocsár, láp, nyirkos legelő | Sumpf, feuchtes Grasland’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 4 1833 ’vessző, fiatal hajtás | Sproß, Rute’ (↑); 5 [a nád ~ja] 1858 ’a nád töve | unterer Teil des Schilfrohrstengels’ (MNyszet. 3: 242) Sz: nyíres 1243/ Nyresligeth [hn.] (OklSz. 1. nyírës a.); 1693 Nyires ‹fn› ’nyírfaerdő | Birkenwald’ (NySz.); 1834 ’mocsaras, lápos, ingoványos | sumpfig, morastig’ (Kassai: Gyökerésző 3: 448)
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) ńär ’cső, vessző, pálca’; osztj. (DN.) ńĕrəm ’vessző, vékony fűzfa’; zürj. (Sz.), (P.) ńe̮r ’vessző’; votj. (Sz.) ńe̮r ’ua.’; ? cser. (R.) nörga ’hajtás, sarj’; ? jur. ńerū ’fűz(fa)’; ? szelk. njărg ’ua.’; ? kam. narga ’füzes’; stb. [fgr. ? uráli *ńᴕrɜ vagy *ńᴕrkɜ: ’vessző, sarj, hajtás’]. ⌂ Az első szótag magánhangzója lehetett palatális és veláris is. Ha a magánhangzó eredetileg veláris volt, az ugor és egyes szamojéd nyelvekben palatalizáció következhetett be, a szó eleji *ń hatására. – A szóvégi rj-s változathoz vö. →fürj, →nyár¹ stb. Az ősmagyarban a szó nedves talajt kedvelő, vékony ágazatú fafajtát jelölhetett; a ’mocsár’ jelentéssel való összefüggéshez vö. →nyár¹.
☞ JSFOu. 30/5: 43; NyK. 52: 256; Bárczi: TihAl. 38; TESz. nyír² a., nyír³ a.; MSzFE.; EWUng.→ nyirkosUN UEW. № 639; UEW. № 655
nyír³ ∆ A: 1540 meg nyrazak [sz.] (LevT. 1: 9); 1592 nyiryát (NySz.); 1600 k. Nÿlazasroll [sz.] (MNyTK. 94: 8) J: ’a ló patájának alján kidomborodó, V alakú, a körömnél puhább, érzékeny szaruképződmény | Strahl am Pferdehuf’ Sz: nyíraz 1540 ’〈patkoláskor〉 megsérti a pata elevenjét | das Pferd mit dem Hufnagel verletzen’ (↑)
Vitatott eredetű. | 1 Szóhasadás. | ⌂ A →nyíl szóból keletkezhetett szóhasadással. A megnevezés a patabaj nyílhegyhez hasonló alakjára utal. A magyar szó ilyen módon csak a honfoglalás után, bizonyára szláv hatásra keletkezhetett; a jelentésfejlődéshez vö. szln. strela ’nyíl; villámcsapás; a lópata nyírje’; or. cmpeлкa ’a lópata nyírje’; stb. A magyarázat nehézsége, hogy a szó végi l-es változatok későbbiek mint az r-esek. 2 Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) ńērkē̬; osztj. (DN.) ńorə; cser. (KH.) nörγə; lp. (norv.) njuorges; – jur. ńerʔ; szelk. ńē̬r; stb.: ’porc(ogó)’ [uráli *ńe̬rkɜ vagy *ńōrkɜ: ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *rk > m. r hangváltozáshoz vö. →nyereg. – A →nyíl-ból való értelmezés és az örökségként való magyarázat nem feltétlenül áll ellentétben egymással: a →nyíl-lal való ősrégi keveredés lehetősége sem zárható ki; vö. lp. (norv.) njuollâ ’nyíl; a rénszarvasok hátsó lábán a körmök között levő mirigy’.
☞ Nyr. 35: 398; UngJb. 17: 193; TESz. nyír² a.; MSzFE. nyír a., nyíl a.; NytudÉrt. 92: 134; EWUng.→ nyílUN UEW. № 623