nyárs A: 1395 k. nÿas (BesztSzj. 1287.); 1405 k. nas (SchlSzj. 1888.); 1456 k. naſſÿan (SermDom. 2: 127); 1558 koh nars (OklSz.); nyj. járs (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’hegyes végű fa- v. vaspálca, amelyre a sütni való húst felszúrják; különféle munkákhoz segédeszközül használt hasonló alakú szerszám | Bratspieß; bratspießförmiges Gerät’ # (); 2 1559 ’fából készült, hegyes végű kivégző eszköz, karó | Spieß 〈Marterpfahl〉’ (LevT. 1: 320) Sz: nyársal [főleg fel~] 1553/ nyaſſola (Tinódi: Cronica Z4)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az eredeti változat szótörténeti adatok tanúsága szerint a nyás lehetett. A szó belseji r a magánhangzóközi helyzetben megkettőződött s (ss > rs) elhasonulásával keletkezhetett. A 2. jelentés metaforikus.

TESz.; EWUng. nyárspolgár