nyámmog A: 1645 ki ... nyammogni [sz.] (NySz.); 1668 nyémeg nyámog (NySz.); 1702 nyámmogva [sz.] (NySz.) J: 1 1645 ’nehézkesen, vontatottan beszél | mit schwerer Zunge, gedehnt sprechen, mummeln’ (↑); 2 1702 ’kelletlenül, vonakodva tesz vmit | etw unwillig, widerstrebend tun’ (↑); 3 1767 ’étvágy nélkül, majszolva eszik | muffeln, nibbeln’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.)
Onomatopoetikus szó. | ⌂ A szótő a →nyimnyám ikerszó utótagjával azonos. A szóvég gyakorító képző. Az 1. és 2. jelentés a valószínűleg eredeti (ma leginkább használatos) 3. jelentés alapján jöhetett létre.
☞ TESz.; EWUng.→ nyimnyám