nikkel A: 1815 nickel (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 17); 1873 nikkel- és kobaltérczeket (NSz.) J: ’ezüstfehét színű, kemény, a levegőn nem oxidálódó fém | Nickel 〈Metall〉’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Nickel; ang. nickel; fr. nikkel; svéd nickel; stb.: ’nikkel‹fém›’. A svédből terjedt el [tudatos szóalkotás a svéd kopparnickel ’arzénikumot és nikkelt tartalmazó érc’ < ném. Kupfernickel ’vörös nikkelérc’]. A német összetétel utótagjához vö. a ’gonosz kis manó, kobold’ jelentésű Nickel szót, ezzel a névvel illették a bányászok az ércet, amikor nem lehetett belőle rezet nyerni. Hasonló jelentéstani fejlődéshez vö. →kobalt. ⇒⌂ A magyarba leginkább a németből került. ∼ Egyéb, régi megnevezése: fattyúréz tkp. ’korcs réz’ (1784: Szőkefalvi Nagy: KémEl. 17). – A (R.) nikolum ’ua.’ (1795/: NSz.), nikol ’ua.’ (1795 k.: NSz.), nikoly ’ua.’ (1799: Szőkefalvi Nagy: KémEl. 17) a lat. (ú.) niccolum ’nikkel(érc)’ szóra mennek vissza.
☞ TESz.; EWUng.→ mikulás