nem¹ A: 12. sz. vége/ nemenec (HB.); 1416 u./¹ nèmec, nėmėbo̗l (BécsiK. 125, 285); 1835 nöm (Kunoss: Gyal. Genus a.) J: 1 12. sz. vége/ ’nemzetség; az azonos fajúak összessége | Geschlecht, Sippe; Gesamtheit der gleichartigen Gattungen’ (↑); 2 1372 u./ ? ’faj(ta); válfaj | Genus; Abart’ # (JókK. 101), 1520 ’ua.’ (GyöngyGl. 381.); 3 1539 ’nyelvtani nem | Genus 〈Grammatik〉’ (NyK. 87: 361); 4 1761 ’nemi jelleg | Sexus’ # (NSz.) Sz: nemtelen 1372 u./ menden nemew (JókK. 101) | nemtelenség 1416 u./¹ nèmtèlènſegekèt (BécsiK. 112) | nemi 1793 Nemi (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A zárt ë-s változatok az elsődlegesek.  ⚠  Alán származtatása, és azzal egyidejűleg a →név szóval való rokonítása kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom. neam ’nem, ivar; rokon, rokonság; nemzedék’.  ⌂  A magyarba visszakölcsönzésként került: nyám ’rokon, rokonság’  (1881: Nyr. 10: 23).  ⊚  Erdélyben és Moldvában élő nyelvjárási szó.

☞ MNy. 35: 228; TESz. nyám a. is; MNy. 71: 288; Balázs: Deáks. 224; EWUng.→ fehér-, lég-, mi-, nemes, -nemű, nemz