negatív A: 1817 negativa [es. nem m.] (NSz.); 1832 negativus (NSz.); 1832/ negativ (Keresztesi: Mat. 137); 1862/ negatív (NSz.) J: ‹mn› 1 1817 ? ’ellenkező értelmű, vminek az ellenkezőjére vontakozó, a pozitív ellentéte | verneinend; entgegengesetzt, negativ 〈nicht positiv〉’ (↑), 1842 ’ua.’ (NSz.); 2 1832 ’hiányos, fogyatékos | mangelhaft’ (↑); 3 1832/ ’a nullánál kisebb, mínusz | unter Null, minus’ (Keresztesi: Mat. 137); 4 1833/ ’hátrányos, rossz | ungüstig’ (NSz.); 5 1834/ ’kedvezőtlen, előnytelen, semmilyen eredményt, sikert nem ígérő, láthatóan céltalan, értelmetlen | ungüstig, keinen Erfolg verheißend, anscheinend zwecklos’ (NSz.); 6 1894/ ’a pozitív elektromos töltéssel ellentétes töltésű | negativ 〈in der Elektrizität〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1897 ’negatív fény(kép) | Negativ(bild)’ (PallasLex. Negatio a.); 2 1900 ’öntőminta | Gießform’ (Tolnai: MagySz. Negál a.)
negatívum A: 1860/ negativumból (NSz.); 1937 negatívum (Dengl: Nyelvhely. 326) J: 1 1860/ ’hiba, fogyatékosság | Fehler, Mangelhaftigkeit’ (↑); 2 1948 ’eredménytelenség | Ergebnislosigkeit’ (Sándor K.: IdSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a negatív nemzetközi szó. | ≡ Ném. negativ, Negativ; ang. negative; fr. négatif, négative; stb.: ’negatív’; – vö. még lat. negativus, -a, -um ’tagadó’ [< lat. negare ’tagad’]. A villamossági szaknyelvben az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került. ⌂ A régebbi változatok a latin melléknévi alakokat tükrözik.
A negatívum főnevesülés. | ⌂ A negatívum a magyarban valószínűleg a latin melléknév semleges nemű alakjának főnevesülésével keletkezett vagy a ném. Negativum ’negatív pillanat; hiányosság, fogyatékosság’ hatására; vö. pozitívum (→pozitív).
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartoznak: (R.) negatíva ’tagadás’ (1588: MNy. 66: 239); negatíve ’tagadólag, nemlegesen’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Tagadólag a.); ezek gyökere a lat. (h.) negativa ’negáció, tagadás’, lat. negative ’negatív értelemben vett’ szavak.