nap-

I  napkelet A: 1405 k. nap kelth (SchlSzj. 125.); 1416 u./¹ napkèlèt (BécsiK. 151) J: 1 1405 k. ’kelet 〈égtáj〉 | Osten’ (↑); 2 1595 ’napfelkelte | Sonnenaufgang’ (Ver. 71.) – De vö. 1788 Nap-költe ’ua.’ (NSz.) | napnyugat A: 1405 k. nap nugath (SchlSzj. 127.) J: 1 1405 k. ’nyugat 〈égtáj〉 | Westen’ (↑); 2 1550 k. ’naplemente | Sonnenuntergang’ (KolGl.) – De vö. 1689 Nap nyugotta ’ua.’ (NySz.) | napfény A: 1462 Napfen [hn.] (OklSz.); 1585 Nap feny (Cal. 893) J: ’a nap sugarainak fénye, napvilág | Sonnenlicht’ # – De vö. 1456 k. napfene ’ua.’ (SermDom. 2: 134) | napestig A: 1519 nap eſtÿg (JordK. 416) J: ’a nap végéig, estig | bis zum Abend’ – De vö. 1372 u./ napotteſteg ’ua.’ (JókK. 65) | Ilyenek még: napvilág ’a nap sugarainak fénye, napfény | Sonnenlicht’ (1643: NySz.); napóra ’az időt egy pálcának v. lapnak a számlapra vetődő árnyékával mutató eszköz | Sonnenuhr’ (1750: NySz.); napszúrás ’erős napsütés okozta rosszullét, es. betegség | Sonnenstich’ (1794: Szily: NyÚSz.); napfogyatkozás ’az a jelenség, amikor a Hold egy időre (részben) eltakarja a Napot | Sonnenfinsternis’ (1807: Márton J.: MNSz.–NMSz.)II  napszám A: 1551 nap ʃʒamat (Heltai: Bibl. 1: LL13) J: 1 1551 ’egynapi munkáért fizetett bér | Tagelohn’ (↑); 2 1685 ’napibéres munka | Arbeit des Tagelöhners’ (HOklSzj. 104) – De vö. 1544 napi szamot ’egynapi munkáért fizetett bér | Tagelohn’ (OklSz.) | naptár A: 1787 naptár (Nyr. 1: 95) J: ’kalendárium | Kalender’ # | naphosszat A: 1825 naphosszat (Koszorú 5: 159); 1841 naphosszat (NSz.) J: ’egész napon át tartó | den ganzen Tag’

Összetett szavak előtagja, azonos a →nap¹ szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az előtag ’nap’ jelentésben áll. Az összetett szók birtokos alakulatként keletkeztek. A napestig eredeti jelentése ’naplementéig’ volt. A 2. csoportban az előtag ’nap, nappal’ jelentésű; az összetett szók részben nyelvújítási szóalkotások. A naptár a könyvtár  (1778/: NSz.), szótár (→szó-) analógiájára keletkezett stb. A napszám valószínűleg a napi szám ’napszám, napibér’  (↑) szószerkezetre vezethető vissza, amelyben a →szám jelentése ’elszámolás’ volt. A naphosszat a lat. -t latívuszraggal keletkezett a nap hossza  (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 224) szószerkezetből.

☞ TESz. napszám a., naptár a.; EWUng.→ est, fény, hosszú, kel¹, kelet, nap¹, nyugat, szám, tár²