naiv A: 1790/ Naivnak (NSz.); 1806/ naív (NSz.); 1840 náivot (NSz.); 1846 naif (NSz.) J: 1 1790/ ’gyermeteg; együgyű | kindlich; einfaltig’ (↑); 2 1806/ ’mesterkéletlen, természetes | natürlich’ (↑)

naivitás A: 1833 naivitással (Honművész 1833. dec. 15.: 597); 1836 naivitással (NSz.) J: ’naivság | Naivität’

naiva A: 1874 naivája (MNv. 1874. márc. 22.: 156); 1877 naiva (NSz.) J: ’naiv fiatal lány szerepét alakító színésznő | Naive’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a naiv francia jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Fr. naı̈f, naı̈ve [nőnemben] ’naiv ember, naiva; naiv’; – vö. még ném. naiv ’ártalmatlan, együgyű, jámbor’. A franciából terjedt el [lat. nativus ’születik; veleszületett, eredeti’].  ≋  Megfelelői: ang. naive; or. наивный; stb.: ’naiv’.

A naivitás nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Naivität; ang. naivety; fr. naı̈veté; stb.: ’naivitás’. A franciából terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át, latinosított végződéssel.

A naiva német jövevényszó. |  ≡  Vö. ném. Naive ’fiatal szeretőt alakító színésznő szerepe’ [< ném. naiv  (↑)].  ⌂  A szóvég hanghelyettesítés eredménye.

☞ TESz.; EWUng.→ náció