nő¹ [2/1] A: 1372 u./ newnekuala (JókK. 145); 1416 u./¹ felnèue (BécsiK. 244); 1456 k. felneth [sz.] (SermDom. 1: 340); 1527 newltek ffel [nől □] (ÉrdyK. 27); 1559 ki ... noͤini [sz.] (Székely I.: Krón. 26a); 1575 fel nyoͤne (Heltai: Krón. 94b); 1575 fel nyéne (Heltai: Krón. 94v); 1646 növni [sz.] (NySz.); 1664 noͤll [□] (Lippay: PosoniK. 1: 88); 1741 ki nyülsz [nyül □] (Ethn. 96: 38); nyj. nyőn, nyűn (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’nagyobbá v. magasabbá válik, kifejlődik; jelentősebbé válik | wachsen, sich entwickeln; wichtiger werden’ # (↑); 2 [vmihez ~, vmivel össze~, vmire rá~] 1604 ’úgy fejlődik, hogy vmivel egységgé válik | anwachsen, ver-, zusammenwachsen’ # (Szenczi Molnár: Dict. Concréſco a.) Sz: növekedik, növekszik 1416 u./¹ nèuèkedic (BécsiK. 195); 1836 növekszett (NSz.) | növendék 1562 neuendec ‹mn› ’fiatal, növőben levő | jung, sich in Entwicklung befindend’ (NySz.); 1590 ’gondozott (gyermek), követő, tanítvány | Pflegling, Anhänger’ (MNy. 75: 509); 1667 ’facsemete | Pflänzling’ (NySz.) | növedék 1762 nevedéken [sz.] (NSz.) | növeszt 1790 növeszt (NSz.) | növel 1808 Növelni [sz.] (Sándor I.: Toldalék nevel a.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szó valószínűleg a magyar szókészlet ősi rétegéhez tartozik. A tőváltozatok részben egy eredeti szóvégi ß meglétével, részben pedig különböző fonetikai, ill. analógiás változásokkal magyarázhatók; vö. még →fő¹, →lő stb. A növendék származékszó kialakulására vö. →ajándék, →lependék stb. ∼ Idetartozik: nőttön-nő ’folyvást nő’ (1794: MNy. 74: 29); a →nő¹ szóból -t befejezett melléknévi igenévképzővel és a →nő¹ szóból -n módhatározóraggal alkotott ikerszó, összetett szó.
nő² [6] A: 1288 Marcelneygyaya [hn.] (MonStrig. 2: 244); 1327/ Holthneukereke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 636); 1372 u./ kyralne (JókK. 122); 1395 k. neӳe (BesztSzj. 1059–1060.); 1416 u./¹ nèwinèc (BécsiK. 261); 1531 ńoͤ (TelK. 210); 1584 kiralni (NySz.) J: 1 [főleg birtokos személyjellel] 1288 ’feleség | Gemahlin’ (↑); 2 1327/ ? ’nőnemű felnőtt személy | erwachsene Frau’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 337); 3 1395 k. ’állat nőstény egyede | Weibchen 〈Tier〉’ (BesztSzj. 1060.); 4 1807 ’növény termője | Blütenstempel’ (MagyFűvészk. 6) Sz: nős 1466 News [szn.] (OklSz.) | nőszik 1518 k. no̗zto̗k ’nősül; nővel közösül | mit einer Frau geschlechtlich verkehren’ (PeerK. 339) | nőtlen 1539 nőtelen (RMKT. 2: 28) | nősül 1823 nősülési (NSz.) | nőies 1842 nőies (Regélő 1842. márc. 12.: 163); 1848 nőies (NSz.) | nőietlen 1852 nőietlen (PNapló 1852. nov. 4.: [2]); 1853/ nőietlen (NSz.); 1846 nőitlen (Őrangyal 40) | nőzik 1956 nőzik (NSz.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) nī ’asszony, nő; asszonyka, fiatalasszony’; osztj. (V.) ni ’asszony, nő’; md. (E.) ńi ’ua., nő, feleség’; lp. (norv.) njiŋŋalâs, njiŋŋĕlâs ’nőstény ‹állat›’; – jur. ńe ’asszony, nő’; szelk. neä ’asszony, nő’; kam. nē, ne ’ua., nő’; stb. [uráli *niŋä ’asszony, nő; nőstény’]. ⌂ A szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →tő, →vő stb. A magyar ő az ugor *e vagy *ä hangra megy vissza. A tőváltozat magyarázatára vö. →fej². – A feleségnevekben használatos né változat már igen korán névszóképzővé válhatott (1525 Bozorabne [szn.] (SzapolyaiOkl. 604.)). A 4. jelentés nyelvújítás eredménye.
☞ Szinnyei: NyH.; MNy. 47: 1; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ császár-, delnő, kamara-, némber, néni, nép, nőstény, nőszirom, nővér, nyest, spinéUN UEW. № 598