nő¹ [2/1] A: 1372 u./ newnekuala (JókK. 145); 1416 u./¹ felnèue (BécsiK. 244); 1456 k. felneth [sz.] (SermDom. 1: 340); 1527 newltek ffel [nől □] (ÉrdyK. 27); 1559 ki ... noͤini [sz.] (Székely I.: Krón. 26a); 1575 fel nyoͤne (Heltai: Krón. 94b); 1575 fel nyéne (Heltai: Krón. 94v); 1646 növni [sz.] (NySz.); 1664 noͤll [□] (Lippay: PosoniK. 1: 88); 1741 ki nyülsz [nyül □] (Ethn. 96: 38); nyj. nyőn, nyűn (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’nagyobbá v. magasabbá válik, kifejlődik; jelentősebbé válik | wachsen, sich entwickeln; wichtiger werden’ # (↑); 2 [vmihez ~, vmivel össze~, vmire rá~] 1604 ’úgy fejlődik, hogy vmivel egységgé válik | anwachsen, ver-, zusammenwachsen’ # (Szenczi Molnár: Dict. Concréſco a.) Sz: növekedik, növekszik 1416 u./¹ nèuèkedic (BécsiK. 195); 1836 növekszett (NSz.) | növendék 1562 neuendec ‹mn› ’fiatal, növőben levő | jung, sich in Entwicklung befindend’ (NySz.); 1590 ’gondozott (gyermek), követő, tanítvány | Pflegling, Anhänger’ (MNy. 75: 509); 1667 ’facsemete | Pflänzling’ (NySz.) | növedék 1762 nevedéken [sz.] (NSz.) | növeszt 1790 növeszt (NSz.) | növel 1808 Növelni [sz.] (Sándor I.: Toldalék nevel a.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szó valószínűleg a magyar szókészlet ősi rétegéhez tartozik. A tőváltozatok részben egy eredeti szóvégi ß meglétével, részben pedig különböző fonetikai, ill. analógiás változásokkal magyarázhatók; vö. még →fő¹, →lő stb. A növendék származékszó kialakulására vö. →ajándék, →lependék stb. ∼ Idetartozik: nőttön-nő ’folyvást nő’ (1794: MNy. 74: 29); a →nő¹ szóból -t befejezett melléknévi igenévképzővel és a →nő¹ szóból -n módhatározóraggal alkotott ikerszó, összetett szó.