mut A: 1218 ? Muta [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 393); 13. sz. eleje/ mutut (KTSz.); [1237–1240] megemuto [sz.] (PRT. 1: 784) J: ’mutat | zeigen; bezeichnen; beweisen’

mutat A: 1372 u./ mutata, muttatnÿa [sz.] (JókK. 4, 6) J: 1 1372 u./ ’színlel, tettet | vortäuschen’ # (); 2 1372 u./ ’jelöl, jelez; jelent | bezeichnen; sehen, beobachten lassen’ (JókK. 6); 3 1372 u./ ’(be)bizonyít; tanúsít | beweisen, bezeugen’ # (JókK. 23); 4 1372 u./ ’példát ad, követendő módon tesz vmit | Beispiel geben’ # (JókK. 15); 5 1372 u./ ? ’mozdulatával a figyelmet ráirányítja vmire | zeigen’ # (JókK. 152), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 400.); 6 1843 ’vmilyennek látszik, vhogyan fest; tetszetősen hat | aussehen, von gefälligem Aussehen sein’ (NSz.) Sz: mutatás 1372 u./ mutataſyual (JókK. 152) | mutató 1405 k. ‹foly mn-i igenév› (SchlSzj. 400.); 1585 ’mutogatópálca, magyarázó, értelmező | Zeiger, Deuter’ (Cal. 672); 1807 ’jegyzék, lajstrom | Register’ (NSz.) | mutatkozik 1653 mutatkozás [sz.] (Szily: NyÚSz.) | mutatvány 1792 mutatványaival (MNy. 9: 90) | mutatós 1837 mutatós (Honművész 1837. ápr. 20.: 254); 1875 mutatós ’tetszetős, megnyerő, vonzó | wohlgefällig, ansprechend’ (NSz.)

mutogat A: 1470 mutogathvan [sz.] (SermDom. 2: 374) J: ’ismételten v. nyilvánosan megmutat | wiederholt od. öffentlich zeigen’ #

A szócsalád alapja, a mut bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (R.) mujwəti̮ ’rejtély, talány; sors, végzet’; zürj.  (Sz.) mojd- ’mesét mond, mesél’; votj.  (K.) maď- ’mesél, mesét mond; rejtvényt ad fel vkinek’; cser.  (KH.) moa- ’talál’; md.  (E.), (M.) muje- ’ua.’; finn muista- ’emlékezik; ért, tud, ismer’ [fgr. *muja- ’(meg)érint, tapint’].  ⌂  A szó belseji *j vokalizációjához vö. →, →úszik stb. A szóvég valószínűleg -t műveltető képző; vö. →fűt, it (→iszik) stb. A magyarázat gyenge pontját az a körülmény jelenti, hogy a magyarban a -t műveltető képző csak hosszú magánhangzóra kerülhet, amelynek itt feltételezett rövidülése így tisztázatlan. A jelentésváltozás az alábbi lehetett: ’(meg)érint, tapint’ > ’megtapogat, megért, felfog, tud, ismer, emlékszik’ > ’tudtára, értésére ad vkinek vmit, tudat vkivel vmit, emlékszik, figyelmeztet’ > ’(meg)mutat’. A jelentéstanához vö. finn osata ’tud, ismer, ért’ : osoittaa ’(meg)mutat’; ném. weisen ’(meg)mutat’ : Weise ’bölcs’ : wissen ’tud, ismer’; stb.

A mutat származékszó. |  ⌂  A mut-ból keletkezett műveltető képzővel.

A mutogat származékszó. |  ⌂  A mut-ból keletkezett gyakorító képzővel.

FUF. 18: 181; NyK. 71: 102; TESz. mutat a.; MSzFE. mutat a.; Benkő: ÁrpSzöv. 184, 185; EWUng. kép-, ős-UN UEW. № 558