murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz.); 1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz.) J: ‹mn› 1560 k. ’sáros, piszkos | kotig, schmutzig’ () | ‹fn› 1 1912 ’koszoló, maszatoló 〈gyerek〉 | Schmutzfink 〈Kind〉’ (ÚMTsz.); 2 1961 ’murci | Rauscher’ (ÉrtSz.)

murc × A: 1832 ? Murcz (Kreszn.); 1875 murczot (Nyr. 4: 174) J: ‹fn› 1 1832 ? ’piszkos 〈ember〉 | Schmutz’ (Kreszn.), 1915 ’ua.’ (ÚMTsz.); 2 1875 ’must | Rauscher; Most’ (Nyr. 4: 174)

murci A: 1863 murczifélékből (NSz.) J: ’erjedésben lévő újbor; must | Rauscher; Most’

A szócsalád alapja, murcos valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű az erjesztés neszének és az erjedő bor állapotának kifejezésére. A szótő a →mocsok tövével lehet összefüggésben; vö. a morcos változattal is. A végződés -s melléknévképző lehet.

A murc elvonás. |  ⌂  A murc az időrend alapján a murcos-ból keletkezett elvonásnak tűnik.

A murci származékszó. |  ⌂  A murci a murc szóból jött létre -i kicsinyítő képzővel.

Nyr. 80: 374; TESz. murci a. is; EWUng. mocsok