motívum A: 1583 motivum (MNy. 89: 128); 1826–1827/ Motivnak (NSz.); 1827 motívumokat (NSz.) J: 1 1583 ’indítóok, indíték | Beweggrund’ (↑); 2 1826–1827/ ’vmely mű alapgondolata, jellemző alkotórésze | Motiv eines Kunstwerkes’ (↑); 3 1842 ’jellegzetes, visszatérő zenei egység | musikalisches Motiv’ (NSz.)
motivál A: 1809/ motiváló [sz.] (NSz.) J: 1 1809/ ’megokol | begründen’ (↑); 2 1847 ’vmilyen motívumot alkalmaz | irgendein Motiv anwenden’ (NSz.)
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a motívum latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) motivum ’indíték’ [< lat. motivus ’mozgó, mozgatható, járó’ < lat. movere ’mozog, kavar’]. ≋ Megfelelői: ném. Motiv; fr. motif; stb.: ’indíték; motívum ‹művészet, zene›’. A művészetre vonatkozó jelentések a franciában keletkeztek. ⌂ A motiv változat és a 2., 3. jelentés német hatást mutat. A (R.) motiva ’motívum’ (1627/: MNy. 79: 246) a latin többes számú alaknak felel meg.
A motivál nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. motivieren; ang. motivate; fr. motiver; stb.: ’ösztönöz, motivál’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba főleg a német nyelvből került. ⌂ A szóvéghez vö. fungál (→funkció), →guberál stb.