monoton A: 1806 ? Monotomos [sz.] (NSz.); 1835 monotón (MNy. 66: 239); 1842 monoton (NSz.) J: ’egyhangú | monoton’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. monoton; ang. monotone; fr. monotone; stb.: ’monoton’. Vö. még lat.  (kés.), (h.) monotonus ’ua.’ [< gör. μονότονος ’ua.’, tkp. ’egyedüli feszültségű’]. A latin nyelvi hatás által vált elterjedtté.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át. A monotomos a latinra () mehet vissza.  ∼  Idetartozik: monotónia ’egyhangúság’  (1783: ItK. 88: 343), ez vagy közvetlenül a lat.  (k.) monotonia ’ua.’ vagy a ném. Monotonie ’ua.’ szóból jött létre latinosított végződéssel.

TESz.; EWUng. monoh, tónus