modor A: 1815 u./ modor (NSz.); 1839 módoros [sz.] (NSz.) J: ’viselkedésmód, magatartás | Manier’ # Sz: modoros 1830 modorosnak (NSz.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →mód szóból -or névszóképzővel, amely a →fodor, →odor¹ stb. alapján lett kikövetkeztetve; vö. még kalandor (→kalandozik), vidor (→vidul) stb. A →mód és a modor jelentésösszefüggéshez vö. ném. Manier ’típus és mód; érintkezési forma, illemszabályok, szokás’; fr. manière ’típus és mód’, manières [többes szám] ’érintkezési forma, illemszabályok, szokás’. ⌘ Nyelvújítási szóalkotás.
☞ Szily: NyÚSz.; TESz.; EWUng.→ mód