mind A: 12. sz. vége/ mend (HB.); 1372 u./ mÿnd (JókK. 152); 1416 u./² mèndèno̗nnèn [r.] (MünchK. 78va); 1462 k. menzenth (MNy. 14: 137); 1481 e. min (MNy. 85: 6); 1512 k. mo̗ndo̗no̗knek [r.] (WeszprK. 69); 1533 Munden [r.] (Murm. 837.); 1559 mid (Székely I.: Krón. 1b) J: ‹nm› 1 12. sz. vége/ ’összes valamennyi | alle(s)’ # (↑); 2 12. sz. vége/ ’egész | ganz’ # (HB.); 3 1481 e. ’mindegyik | (ein) jeder’ # (↑) | ‹hsz› 1 12. sz. vége/ ’mindnyájan, vmennyien együtt, egytől-egyig | alle zusammen’ # (HB.); 2 1372 u./ ’egyaránt, egyformán | gleicherweise, ebenso’ (↑); 3 1416 u./¹ ’egészen; teljesen | ganz, völlig’ (BécsiK. 274); 4 1552 ’mindig, egyre | immer’ (Heltai: Dial. B5a) | ‹ksz› [mind ... mind] 1470 ’is ... is | sowohl ... als auch’ (SermDom. 2: 718) Sz: mindenes 1352 Mendenesfoka [hn.] (OklSz.); 1395 k. mendenes ’mindent tartalmazó | alles enthaltend’ (BesztSzj. 507.); 1624 ’minden ügyet intéző személy | Faktotum’ (NySz.) | mindenség 1611 Mindenſég ’a dolgok összessége | Gesamtheit der Dinge’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1892 ’világmindenség | Weltall’ (NSz.) R: minden 13. sz. eleje/ mendun ‹nm› ’összes, valamennyi | alle’ (KTSz.); 1372 u./ ‹fn› ’mindenki | jede Person’ (JókK. 99); 1372 u./ ’több dolog, a dolgok összessége | jedes Ding’ (JókK. 1) | mindenestül 1372 u./ mendeneſtewl (JókK. 2) | mindenik 1372 u./ mendenykyt (JókK. 82) | mindenkor 1372 u./ mendenkor (JókK. 3) | mindenütt 1372 u./ mendenewt (JókK. 31) | mindenünnen 1416 u./² mèndèno̗nnèn (MünchK. 78va) | mindenüvé 1566 mindenuͤue (Heltai: Fab. 70)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →mi² lehetett. A szó belseji n vagy névmásképző (vö. azon (→az¹), ezen (→ez¹)) vagy módhatározórag (vö. →mené, →mennyi stb.). A -d végződés feltehetőleg denominális névszóképző; vö. harmad (→három), →másod stb. Eredetileg általános névmás lehetett; határozói szerepben vált határozószóvá. A kötőszói funkció a határozói 2. jelentésből keletkezhetett.  ⌂  A minden megszilárdult ragos alakulata bizonyosan -n módhatározóraggal keletkezett; azonban nem teljesen kizárt, hogy ez az -n elem tulajdonképpen egy névmásképző.

☞ MNy. 39: 316, 51: 40, 53: 138; TESz.; EWUng.→ egyszersmind, -féle, mentől, mi², mind-, mindenható, mindig, mindszent, -nemű, tök-UN UEW. № 581

mind-

I  mindez A: 1372 u./ mend eʒékrewl (JókK. 29) J: ’ezek valamennyien | dies alles, all dies’ # | mindaz A: 1416 u./³ mend azok (AporK. 52) J: ’azok valamennyien | all das, alle die(jenigen)’ # | mindannyi A: 1636 mind annyiszor (Nyr. 45: 24) J: ’ahány csak van, mind | alle’ | mindegyik A: 1757 mind egyik (NSz.) J: ’minden egyes | ein jeder’ #II  mindaddig A: 1372 u./ mendaddeg (JókK. 79) J: ’egészen addig | so lange’ # | mindmáig A: 1416 u./¹ mēd maiǵlan [r.] (BécsiK. 4) J: ’egészen máig | bis heute, bis jetzt’ # R: mindmáiglan 1416 u./¹ mēnd maiǵlan (BécsiK. 4) | mindörökké A: 1417 mi͂d erekke (BirkK. 6) J: ’örökre | ewig 〈als Adv.〉’ | Ilyenek még: mindhalálig ’egészen a halálig | bis zum Tode’ (1495 e.: GuaryK. 38); mindétig ’mindig | immer’ (1512: KárOkl. 3: 86); mindvégig ’egészen végig | bis zum Ende’ (1527: ÉrdyK. 385); mindeddig ’egészen eddig | bisher, bis jetzt’ (1560 k.: GyöngySzt. 269.); mindegyre ’egészen, összesen | insgesamt’ (1702: NySz.) ’egyfolytában | in einem fort’ (1751: NySz.)III  mindkettő A: 1456 k. mindketteth (SermDom. 1: 298) J: ’mind a kettő, egyik is, másik is | beide’ # | mindkét A: 1516 mÿnd keth (MNy. 3: 435) J: ’mind a kettő | beide’ # | mindhárom A: 1789 Mind három (MindGyűjt. 1789. dec. 2.: 281); 1924/ Mindhármuknak (NSz.) J: ’mind a három | alle drei’ #IV  mindnyájan A: 1495 k. mind ńaian (PiryH. 1) J: ’mindenki együtt | alle (Personen) zusammen’ | mindössze A: 1515 k. Mynd ezwe (AporK. 221) J: 1 1515 k. ’együtt, mindannyian | insgesamt, zusammen’ (↑); 2 1830 ’csak | nicht mehr als’ # (NSz.)V  mindjárást × A: 1524 mindyaraſt (MNy. 25: 70) J: ’hamarosan, rögtön | sofort, bald’ | mindjárt A: 1531 k. mindgyart (MKsz. 1984: 231) J: ’hamarosan, rögtön | sofort, bald’ # | mindjárton × A: 1535 Mindjárton (NySz.) J: ’hamarosan, rögtön | sofort, bald’VI  minduntalan A: 1535 myndwntalan (Zay: Lánd. 39) J: ’egyfolytában | immerfort’ # | mindjobban A: 1566 Mind iobban (NySz.) J: ’egyre jobban | immer mehr’ | mindinkább A: 1630 Mind inkáb (NySz.) J: ’egyre jobban | immer mehr’ #VII  mindegy A: 1603 Mindegi (NySz.) J: 1 1603 ’közömbös 〈állítmányként〉, egyre megy; nem számít, nem baj | gleichviel, egal 〈als Präd.〉; das tut nichts’ # (↑); 2 1717 e./ ’azonos, ugyanaz 〈állítmányként〉 | identisch, gleich 〈als Präd.〉’ (NySz.)

Összetett szavak előtagja, azonos a →mind szóval. |  ⌂  A →mind a csoportok többségénél határozószóként működik a következő jelentésekben: 1., 3., 4.: ’együtt’; 2.: ’egészen, teljesen’; 6.: ’mindig’. Az 5. csoport összetételeinek keletkezése nem világos, ott az összetételi tagok nem a cselekmény folytonosságára utalnak. A 7. csoportban a →mind-nek alanyi funkciója van ’minden’ jelentésben. A mindnyájan szóból (4. csoport) lett később alvonva a mindnyája ’mindenki, minden együtt’ 1540 főnév. – A második tagok (címszók kivételével): egyik (→egy), örökké (→örök), máig (< →ma), nyájan (< →nyáj), járt (< →jár).

☞ MNy. 53: 138; TESz. mindegy a. is, mindjárt a. is, mindnyájan a. is; EWUng.→ annyi, az¹, egy, ez¹, három, inkább, jár, jobb, két, ma, mind, nyáj, örök, össze, un