mentsvár A: 1798/ Mentsvára (I.OK. 30: 253) J: ’biztos menedéket adó hely | Zuflucht’
Összetett szó, valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett. | ⌂ A ments ’segítség’ + →vár² összetételi tagokból, jelzői alárendeléssel keletkezett. Az előtag csak összetételben adatolt, a ments ’ments meg! segíts!’ kifejezésből keletkezett főnevesüléssel (a →ment E/2. személyű felszólító alakja). A mentsvár keletkezéséhez egyrészt a (R.) mentséghely ’menedékhely’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.), másrészt a ném. Fliehburg ’megerősített menedék’ is hozzájárulhatott. ⌘ Nyelvújítási származékszó.