szócikk megosztása

ment² ∆ A: 1508 mentv́l (DöbrK. 350); 1527 mente (ÉrdyK. 162) J: 1 1508 ’megmentett; megmenekült | gerettet, davongekommen’ (↑); 2 1527 ’vmitől szabad, mentes | frei von etw’ (↑) Sz: mentes 17. sz. vége mentessé (OklSzPótl.) | mentesít 1830 mentesíteni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | mentesül 1836 mentesülnek (NTársalkodó 1836. dec. 6.: 351); 1844 Mentesűlni [sz.] (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →ment szóból -t (befejezett) melléknévi igenévképzővel keletkezett. Ma leginkább a származékszavai élnek.

☞ TESz.; EWUng.→ lég-, menik