mennydörög A: 1513 meńdo̗rgo̗nel [sz.] (NagyszK. 68) J: 1 1513 ’a villámlást követően erős, morajló hang hallatszik | es donnert’ # (↑); 2 1519 k. ’erős hangon szól, kiált | brüllen’ (↑); 3 1560 k. ’dörrenő hangot ad, dübörög | knallen, dröhnen’ (GyöngySzt. 266.); 4 1783 ’〈löveg〉 elsütéskor erős hangot ad | donnern 〈Kanonen〉’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →menny ’égbolt’ + →dörög tagokból, alanyi alárendeléssel keletkezett. Hasonló szemlélethez vö. cser. jumo küδǝ̑rtà ’dörög’. ∼ Ugyanezzel az előtaggal alkotott rokon értelmű összetételek: 1405 k. mengerges ’mennydörgés, villám, mennykő’ (SchlSzj. 75.); 1604 mennydördülés ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict.) stb. Az utótagokhoz vö. →görög¹, ill. dördül →dörög.