mendikál × A: 1609 mendikálni [sz.] (MNy. 88: 511); nyj. mëndikáll (ÚMTsz.) J: ’koldul, kéreget | betteln’

mendikáns × A: 1609 mendikásoknak [?] (MNy. 88: 511); 1618 mendicansoc (NySz.); 1766 mendikánsokból (NySz.); 1878 mėntikás (NSz.); 1886/ mengyikás (NSz.) J: 1 1609 ’a legátust kísérő kisebb kollégiumi diák | Bettelschüler eines Internats als Begleiter des Gelegenheitspredigers 〈bei Reformierten〉’ (); 2 1618 ’kolduló barát | Bettelmönch’ (); 3 1688 ’szolga; szolgadiák | Diener; dienstleistender Schüler’ (Thaly: VÉ. 2: 71)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. mendicare ’koldul, kéreget, könyörög’ [< lat. mendicus ’koldus, kéregető’] | lat. mendicans ’kolduló, kéregető; koldus, kéregető’, (e.) fratres mendicantes ’kolduló szerzetes’.  ≋  Megfelelői: fr. mendier; ol. mendicare; stb.: ’koldul, kéreget, könyörög’; – ném. Mendikant ’kolduló szerzetes’; ol. mendicante ’kolduló, kéregető; koldus, kéregető’; stb.  ⌂  A korábbi és nyelvjárási változatok hangzóközi gy-s kiejtéséhez vö. →angyal stb.; a mendikáns szóvégi s hangjához vö. →evidens stb.

TESz. mendikáns a.; EWUng. emendál