mellék A: 1329 Scigetmelliky [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 441); 1356 Dernomelleke [hn.] (OklSz.); 1393 Bodogazonmeleke [hn.] (OklSz.); 1405 k. melekfonal (SchlSzj. 2104.); 1405 Breznyczemellyeke [hn.] (OklSz.); 1527 melleekeet (ÉrdyK. 401); 1773 mejéke (NytudÉrt. 1: 67); nyj. mëjjék (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1329 ’környék; vminek a közelében levő hely | Gegend’ # (↑); 2 1686 ’ajtó oldalsó kerete | Türpfosten’ (HOklSzj. 6); 3 1792 ’templom mellékhajója | Seitenschiff 〈Kirche〉’ (NSz.); 4 1816 ’láncfonal | Kettfaden’ (NSz.); 5 1817 ’csatolmány, melléklet | Beilage’ (NSz.); 6 1843 ’a kender legszálasabb része | faserigster Teil des Hanfs’ (NSz.); 7 1957 ’mellékállomás 〈telefoné〉 | Nebenstelle 〈Telefon〉’ (Halász: MNSz.) | ‹mn› 1 1405 k. ’hosszában futó | in der Länge laufend’ (↑); 2 1564 ’oldalsó | seitlich, seitwärts befindlich’ (Radvánszky: Csal. 3: 103); 3 [főleg összetételek előtagjaként] 1778 ’mellékes, nem fontos, járulékos, kiegészítő | nebensächlich, zusätzlich’ (NSz.) Sz: mellékel 1765 el mellékoͤlték ’nem vesz figyelembe, nem említ, elkerül vmit, távol kerül vmitől | beiseite lassen, meiden’ (MNy. 7: 419); 1808 ’csatol, hozzáfűz | beilegen, zufügen’ (Sándor I.: Toldalék) | mellékes 1779 mellékes (NSz.) | melléklet 1829 melléklettel (Pák: Vadászattudomány 2: 165); 1831 Melléklet (Szily: NyÚSz.)
Származékszó. | ⌂ A →mell szóból keletkezett -ék névszóképzővel. Eredetileg egy helyre utalhatott. A mell ’mellkas’ > mellék ’környék, vidék’ jelentésváltozáshoz vö. →mellett, →mellső stb. A jelentések az eredeti főnévi 1. jelentésből fejlődtek ki jelentésbővüléssel. A főnévi 7. jelentéshez vö. mellékállomás ’mellékállomás ‹telefoné›’ (1921: NSz.).