megye A: 1055 megaia (TA.); 1093/ vlueſmegÿeÿe [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1217/ Megehid [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 384); 1574 k. moͤgyes [sz.] (NySz.); 1805 mëgye (NSz.); nyj. mödzse (ÚMTsz.) J: 1 1055 ’határ; mezsgye | Flurgrenze, Rain’ (); 2 1405 k. ’egyházigazgatási egység | Diözese’ (SchlSzj. 498.); 3 1449 ’államigazgatási körzet, járás | Komitat 〈Verwaltungsbezirk〉’ # (OklSz.) Sz: megyés 1367 ? Meges [szn.] (OklSz.); 1405 k. meges (SchlSzj. 498.)

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. međa ’mezsgye, dűlőhatár; sövénykerítés; stb.’, (N.), (R.) meja ’mezsgye, dűlőhatár’, (R.) (gradska) međa ’vármegye’; szln. meja ’dűlőhatár, mezsgye’, (N.) méja ’sövénykerítés; cserjés, csalit’ [indoeurópai eredetű; vö. óind mádhyas; lat. medius; stb.: ’középső’]. Vö. még óe. szl. mežda ’út’; szlk. medza ’mezsgye, dűlőhatár; a pálya oldalvonala’; or. межа ’birtokhatár, mezsgye’; stb.  ⌂  A 2., 3. jelentéshez vö. (→határ) valamint a ném. Mark ’határ; a helység földterülete’; stb. szavakat.

Bárczi: TihAl. 30; Kniezsa: SzlJsz. 333; TESz.; EWUng. médium, mezsgye, vármegye