meddő A: 1208/ ? Medeum [szn.] [lat. -um végződéssel] (VárReg. 331.); 1211 Medeh [szn.] (OklSz. magló a.); 1266/ Meddeu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ meddew (JókK. 116); 1416 u./¹ mèddo̗ (BécsiK. 53); 1470 meddw (SermDom. 2: 652); nyj. mëddi (Nyatl.); möddi (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1211 ? ’terméketlen, magtalan | unfruchtbar, gelt’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1585 ’haszontalan | fruchtlos, improduktiv’ # (Cal. 534); 3 1833 ’hasznosítható bányaterméket nem tartalmazó 〈kőzet〉 | taub, unhaltig 〈Gestein〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’eunuch | Eunuch’ (↑); 2 1661 ’meddő juhokból álló nyáj | Herde von gelten Schafen’ (MonTME. 1: 287); 3 1891 ’meddő kőzet | taubes Gestein’ (Péch: MNBánySz. Hányó a.) Sz: meddőség 1416 u./¹ mèddo̗ſege (BécsiK. 214)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a jelentése ’száraz’ lehetett. A szóvégi -ő (folyamatos) melléknévi igenévképzőnek tűnik.

☞ MNy. 25: 345; TESz.; EWUng.