mechanikus A: 1778 Mechanicus (NSz.); 1800 mechanikos (Nyr. 111: 464); 1807/ Mechanikust (NSz.) J: ‹fn› 1 1778 ’gépszerkesztő | Maschinenbauer’ (); 2 1792 ’gépész; műszerész | Maschinist; Mechaniker’ (NSz.) | ‹mn› 1 1807/ ’kényszerű, szükségszerű, törvényszerű, gépies | zwangsläufig, mechanisch’ (NSz.); 2 1879 ’mechanikai | die Mechanik betreffend’ (NSz.)

mechanika A: 1789 Mechanikájában (NSz.); 1791 mechanikának (NSz.); 1811 meckhanika (Farkas: GLEl.) J: 1 1789 ’a mozgás, ill. a nyugalmi állapot törvényeinek vizsgálata | Mechanik 〈Lehre von der Bewegung der Körper und vom Gleichgewicht〉’ (); 2 1789 ’erőműtan, géptan | Maschinenkunde’ (NSz.); 3 1817 ’mechanikus szerkezet | Getriebe’ (NSz.)

mechanizmus A: 1789 Mechanismustól (NSz.); 1789/ mechanizmust (NSz.) J: 1 1789 ’gépiesség | Maschinenmäßigkeit’ (); 2 1789 ’működés; működési mód | Funktionieren; Funktionsart’ (); 3 1818/ ’mechanikus szerkezet | Getriebe’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a mechanikus, mechanika latin jövényszavak. |  ≡  Lat. mechanicus ’műszaki, mechanikai; műszerész, szerelő, gépgyártó’ [< gör. μηχανικός ’leleményes, ötletes, találékony; műszaki, mechanikai; gépgyártó’ < gör. μηχανή ’gép, eszköz’] | lat. mechanica ’szerkezet, gépezet’ [< gör. μηχανική (τέχνη) ’szerkezet, gépezet’ μηχανικά ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. mechanisch, Mechaniker, Mechanik; fr. mécanique; stb.: ’mechanikai, gépi’, ’műszerész, szerelő, szerkezet, gépezet’.  ⌂  A mechanikus szóvégi s-éhez a magyarban vö. →ámbitus stb.

A mechanizmus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Mechanismus; ang. mechanism; fr. mécanisme; stb.: ’szerkezet, gépezet’; – vö. még lat.  (ú.), (tud.) mechanismus ’gépezet, gyár, üzem’.  ⇒⌂  A magyarba főleg a németből került át latin végződéssel.

TESz.; EWUng. masina