matrac A: 1395 k. matraʒ (BesztSzj. 587.); 1516 Matracz (OklSz.); 1604 Modracz (MNy. 8: 228); 1754 k. Mátráczok (NySz.) J: ’ágyban elhelyezett, keményre tömött, párnaszerű betét | Matratze’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) matraӡ, (R. h.) madarotzen [többes szám]; fr. matelas; ol. (bol.) mataraz, (bre.) mataràs; szbhv. madrac; or. матрас, матрац; stb.: ’ágybetét, matrac’. Forrása: arab maṭraḥ ’hely, ahova vmit ledobnak v. letesznek; matrac’. Az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba német és olasz közvetítéssel került.
☞ TESz.; EWUng.→ tára