matematikus A: 1559 Mathematicus (Székely I.: Krón. 173b); 1662–1664 mathematikus (MNy. 73: 167); 1783 Mátémátikusok (NSz.); 1808 Mátémátikos (NSz.) J: ‹fn› 1559 ’a matematikával foglalkozó szakember | Mathematiker’ (↑) | ‹mn› 1806/ ’matematikai | mathematisch’ (NSz.)

matematika A: 1604 Mathematikat (Szenczi Molnár: Dict. Mathemáticus a.); 1674 matématika (Farkas: GLEl.); 1708 Mátématikát (Pápai Páriz: Dict. Măthēmătĭcus a.) J: ’a tér- és számmenyiségek tudománya, mennyiségtan | Mathematik’

matézis A: 1653/ mathesis (Farkas: GLEl.); 1790 mathezisi [sz.] (NSz.); 1790/ mathésisnál (NSz.); 1800 Mathézis (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1817 Matézis (MNy. 62: 488) J: ’a tér- és számmenyiségek tudománya, mennyiségtan | Mathematik’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. mathematicus ’matematikus; matematikai’ [< gör. μαϑηματικός ’ua.’, tkp. ’az elsajátításhoz tartozó’ < gör. μανϑάνω ’megtanul, elsajátít’] | lat. mathematica ’matematika’ [< gör. μαϑηματική (τέχνη) ’ua.’ | lat. mathesis ’matematika; asztrológia, csillagjóslás’ [< gör. μάϑησις ’tanulás; tudás, tudomás; matematika’]].  ≋  Megfelelői: ném. Mathematiker, mathematisch, Mathematik; ol. matematico, matematica; stb.: ’matematikus’, ’matematikai’, ’matematika’; – vö. még ang.  (R.) mathesis ’matematika’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →április stb.  ∼  Idetartozik: matek ’matek ‹a diáknyelvben›’  (1918: Zolnay–Gedényi), játszi szórövidülés a matematika kifejezésből.

☞ TESz.; EWUng.