marsall A: 1561 Marschall (Horváth M.: NEl.); 1579 landmarschalk (Horváth M.: NEl.); 1586 marsal (Horváth M.: NEl.); 1670 marechall (Horváth M.: NEl.) J: 1 1561 ’a lovasság v. az egész hadsereg legfőbb parancsnoka; tábornagy | oberster Befehlshaber der Reiterei od. der ganzen Armee; (General)feld-marschall’ (↑); 2 1793 ’vezető, vezér | Führer, Anführer’ (NSz.); 3 1879 ’vezető udvari tisztségviselő | Hofmarschall’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) mareschall, marschalk, marschall ’lovászmester, isstállómester; legfőbb parancsnok ‹lovasságé›; udvarnagy’, – ném. Marschall ’‹legmagasabb katonai cím›’ [< ném.  (ófn.) marah ’ló’ + scalc ’szolga, szolgáló’, később a visszavett fr. maréchal ’tábornagy, udvarnagy’ hatására].  ≋  Megfelelői: ang. marshal ’tábornagy, udvarnagy’; szbhv. maršal ’tábornagy, udvarnagy’; stb.  ⌂  A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak. – A (R.) marsalek ’elnök; lengyel udvarnagy’  (1657: StSl. 27: 331) a le. marszalek ’ua.; tábornagy, udvarnagy’ szóból keletkezett.

☞ D. Éltes: FrSz. 74; Bárczi: FrJsz. 34; TESz.; EWUng.