maródi × A: 1704 maródikot (Pusztai); 1785 marode (NSz.) J: ‹fn› 1 1704 ’beteg, menetképtelen katona | kranker, marschunfähiger Soldat’ (↑); 2 1767 ’csapatától elmaradt, fosztogató katona, martalóc | Marodeur’ (Pápai Páriz–Bod: Glossariolvm 607) | ‹mn› 1705 ’menetképtelen 〈katona〉; beteg, gyengélkedő | marschunfähig 〈Soldat〉 revierkrank’ (Pusztai)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. marode ’menetképtelen’, (R. au.) ’(járó)beteg’, (baj.-osztr.) marodi ’beteges, legyengült’, – ném. Marodeur ’csapatától elmaradt, fosztogató katona’ [< fr. maraud ’gazember’, ill. maraudeur ’fosztogató katona’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) màrōd, maròdēr; cseh (N.) marod, marodér; stb.: ’beteg, legyengült’, ’beteg katona; martalóc, fosztogató, katonaszökevény’. ⌂ A szóvégi i bajor-osztrák közvetítésre utal; vö. →gázsi, →módi stb.
☞ TESz.; EWUng.