mandzsetta ∆ A: 1704 mancset (Tóth I.: MDivatsz. 29); 1742 Manschettakkal (MNy. 60: 370); 1774 Mangyzsétás [sz.] (MNy. 60: 370); 1785 mántsétája (MNy. 65: 343); 1788 manzsétája (MNy. 65: 343); 1799 mandsét (D. Éltes: FrSz. 72); 1877 mancsett (NSz.); 1927 mandzsetta (Fekete: Zárh. 23) J: ’kézelő | Manschette’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Manschette, (R.) manchette: ’(kemény) hajtóka’ [< fr. manchette ’ua.; ujjacska’; ez a lat. manus ’kéz’ szóra megy vissza]. ≋ Megfelelői: szln. manšeta; cseh manžeta; stb.: ’mandzsetta, kézelő’. ⌂ A szó belseji cs-s változat átvétel lehet. A cs > dzs zöngésedéshez vö. →lándzsa; vö. még →findzsa. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb.
☞ TESz.; EWUng.→ mankó