manó A: 1679 ? manóságnak [sz.] (KecskTört. 2: 500); 1777 mono (NSz.); 1780 k./ manó (NSz.) J: 1 1679 ? ’törpeszerű képzeletbeli lény | Kobold, Wicht’ (↑), 1777 ’ua.’ (↑); 2 [buzgó ~, ájtatos ~] 1799 ’egy fajta sáska | Gottesanbeterin 〈Fangheuschrecke〉’ (Pais: Ősv. 263)
Valószínűleg szóhasadás eredménye. | ⌂ A →monoh szóból. A manó 1. jelentése feltehetőleg a ’rejtett erdei remetelakban élő magányos ember’ jelentésen alapulhat. A jelentéshez vö. ném. Mönch ’vmely szerzetesrendhez tartozó’, (R.) ’kísértet’; lat. monachus marinus ’tengeri manó’; stb. A 2. jelentés metafora a szöcske jellegzetes lábainak tartása alapján. – A magyarázat nehézsége, hogy a →monoh már a középkorban kihalt. ⚠ Az értelmezés, hogy a manó szó a →mond-ból egy -ó (folyamatos) melléknévi igenévképzővel keletkezett, téves.
☞ MNy. 35: 259, 43: 53; TESz.; Pais: Ősv. 256; EWUng.→ monoh