malter A: 1787 malterosláda [sz.] (MNy. 46: 189); 1787/ málterekkel (NSz.); 1860–1865/ mojterbe (NSz.); 1881 máltért (NSz.); nyj. mȧltȧ (Nyatl.); martëly (ÚMTsz.) J: ’vakolásra használt, homok és oltott mész keverékéből készült kötőanyag | Mörtel’ #
Német (f.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) malter, máltə, (R. f.-ném.) mortel, morter, – ném. Mörtel: ’habarcs, malter’ [< lat. mortarium ’mozsár; malter szétmorzsolására való edény; habarcskeverő edény; malter, habarcs’]. ≋ Megfelelői (részben a magyarból): szbhv. (N.) màlter; cseh moltýř; rom. (N.) máltăr; stb.: ’malter, habarcs’. ⌂ A szó belseji j-t tartalmazó változat részben palatalizálódással keletkezett, részben a német népnyelvi kiejtésnek felel meg. ≁ Nem tartozik ide a (N.) malter ’egy fajta gabonamérték’ (1795: NSz.), ez a ném. (R.) malter ’ua.’ szóból ered; ez a ném. mahlen ’felaprít, darabol, szétdörzsöl, szétmorzsol’ szóra megy vissza.
☞ Pais-Eml. 672; TESz.; EWUng.→ mozsár