malaszt A: 1138/ Miloſt [szn.] (MNy. 32: 134); [1165 k.] ? malizt [szn.] (MonStrig. 1: 118); 12. sz. vége/ mɩloſtben (HB.); 1372 u./ malaſtual (JókK. 2) J: 1 12. sz. vége/ ’a kárhozattól megmentő isteni kegyelem | Gnade 〈Religion〉’ (↑); 2 1416/¹ ’kegy, jóindulat | Gunst, Wohlwollen’ (BécsiK. 4) Sz: malasztos 1495 e. malaʒtos (GuaryK. 54)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. milostь ’könyörület, irgalom’; szbhv. milost ’kegyelem, könyörület, kegy; szeretet; kedvesség; stb.’; szlk. milosť ’ua.’; or. милость ’kellemes külső; jóság, kegyelem; stb.’; stb.[< szláv *milъ ’kedves, szeretett’].  ⌂  A magyarba a szó főleg egyházi szakszóként jutott el, koraisága miatt feltehetőleg a már megtérített pannóniai szlávok nyelvéből. A világi vonatkozású 2. jelentés valószínűleg szintén a szlávból került át. – 1. jelentésében a szó a katolikus hagyományban maradt fenn, de idővel felváltotta a →kegyelem.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 19; Kniezsa: SzlJsz. 324; TESz.; EWUng.