maláta A: 1395 k. malathar [ɔ: malatha] (BesztSzj. 839.); 1541 malátáual [?✐] (NySz.); 1661 mlatnak (MNy. 80: 254); 1688 Malotás [sz.] (HOklSzj. 96); 1696 malatajával (NySz.); 1754 malátot (NSz.); 1782 málthából (NSz.) J: 1 1395 k. ’moslék | Schlempe’ (↑); 2 1490 ’mesterségesen csíráztatott gabona-, főleg árpamag, amelyet elsősorban sör gyártására használnak | Malz’ (MNy. 70: 474); 3 1568 ’törköly | Trester’ (MNy. 61: 488)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből vagy a szlovákból. |  ≡  Szbhv.  (N.) mlâta ’maláta’; szln.  (N.) mláta, mlátọ ’malátaseprő, törköly’; szlk. mláto ’törköly mint takarmány; törköly; stb.’, (R.) mlato ’(szőlő)törköly’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ném.  (ófn.) malz ’maláta’; óporosz piwa-maltan ’maláta’; stb.].  ⌂  A malát változat keletkezéséhez vö. →kolbász, →lapát stb. Az eredeti jelentése ’cefre, mosléknak való seprő’ lehetett, a legtöbb jelentés a magyarban ebből keletkezett. A legtöbbször használt 2. jelentés valószínűleg a szlávból ered.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 324; Balázs: Sylv. 256; TESz.; EWUng.