makula ∆ A: 1518 macula (SándK. 1); 1527 makwlanaal kyl (ÉrdyK. 530); 1800 mákula (NSz.) J: ‹fn› 1 1518 k. ’erkölcsi szeplő; szégyenfolt | moralischer Makel’ (↑); 2 1577 k. ’testi folt | körperlicher Fleck’ (OrvK. 65); 3 1585 ’szennyfolt | Schmutzfleck’ (Cal. 626) | ‹mn› 1835 ’apró, csöppnyi | kleinwinzig’ (Kunoss: Gyal.) Sz: makulátlan 1621 Makulatlan (Szenczi Molnár: Dict.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. macula ’lyuk, rés; folt’, (e.) ’szennyeződés (az eredendő bűn által)’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Makel; fr. macule; stb.: ’jegy, folt’. ⌂ A szó a művelt köznyelvben ma főleg a makulátlan származékszóban él.
☞ TESz.; EWUng.→ makett, makulatúra