majoránna A: 1516 u. mayorana (Gl.); 1577 k. Maÿoran (OrvK. 35); 1578 Maiorána (Gombocz E.: BotTört. 47); 1578 majoranna (NySz.); 1642 u. Maiorant [□] (StUnBB. III/6: 161); 1708 Majoránna (Pápai Páriz: Dict.); nyj. majérána (MTsz.); mujuránna (ÚMTsz.) J: ’vörösfehér ajakos virágú, illatos (termesztett) fűszernövény | Majoran (Organum majorana)’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. (k.) majoranna ’egy fajta gyógyfű, gyógynövény’, (h.) maiorana: ’majoránna’; – vö. még ném. Majoran ’ua.’. A latinban tisztázatlan eredetű. ≋ Megfelelői: ang. marjoram; fr. marjolaine; stb.: ’ua.’. ⌂ A szóvégi t szervetlen járulékhang; vö. →tulipán.
☞ TESz.; EWUng.