mű [7/1] A: 1181/ ? Mies [sz.] [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 13. sz. eleje/ minleſſed [ɔ: miuleſſed] [sz.] (KTSz.); 1302/ Mezmeuelew [sz.] [szn.] (OklSz. méz-művelő a.); 1405 k. mies [sz.] (SchlSzj. 1310.); 1416 u./¹ mv̇ (BécsiK. 293); 1474 mivnek (BirkK. 7); 1506 mo̗uelko̗detith [sz.] (WinklK. 164); 1546 myhelte [sz.] (LevT. 1: 63) J: 1 13. sz. eleje/ ’cselekedet, tevékenység; munka, munkálkodás | Handlung; Arbeit, Wirksamkeit’ (↑); 2 1416 u./¹ ’készítmény, alkotás; holmi, dolog | Erzeugnis, Werk; Zeug, Sache’ # (BécsiK. 198); 3 1416 u./¹ ’növényi termés | Frucht’ (BécsiK. 275); 4 1544 ’mesterség, ipari szakma | Handwerk’ (LevT. 1: 26); 5 1780 ’gyár, üzem | Fabrik’ (NSz.); 6 1961 ’mesterségesen készített, nem természetes, nem valódi | Kunst-, künstlich, falsch’ # (ÉrtSz.) Sz: művel 13. sz. eleje/ [sz.] (↑) | művelkedik 1372 u./ mÿuelkedyk ’cselekszik | handeln’ (JókK. 44) | művelkedés 1372 u./ mÿuelkedeſeben (JókK. 22) | művelkedet 1372 u./ mÿuelkedetÿt (JókK. 16) | műves 1395 k. my̋ueſnek ’iparos, kézműves | Handwerker’ (BesztSzj. 1248.); 1585 ’fáradságos | mühevoll’ (Cal. 733 [ɔ: 731]) | művelt 1405 k. miuelth ’megmunkált, munkával nyert | durch Arbeit erworben’ (SchlSzj. 1014.); 1806 ’műveltséggel rendelkező | gebildet’ (NSz.) | műveltelen 1405 k. ’meg nem munkált, munka nélkül nyert | ohne Arbeit erworben’ (SchlSzj. 1015.) | művelés 1456 k. feldmiueles (SermDom. 1: 349) | műveletlen 1519 mywelethlen ’meg nem munkált, munka nélkül nyert | ohne Arbeit erworben’ (JordK. 304); 1785 ’műveltséggel nem rendelkező | ungebildet’ (NSz.) | művelet 1776–1821 Mǘvelet (NSz.) | művelődik 1793 mívelö́dnék (NSz.) | műveltség 1806 miveltségének (NSz.) | művelődés 1806/ mívelődést (NSz.) | működik 1830 Működni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | művi 1837 művi (HasznMul. 1837. aug. 16.: 108); 1847 művi ’művészi(es) | kunstvoll, Kunst-’ (NSz.); 1937 ’művészi, mesterséges; műtéti, sebészi | künstlich; operativ 〈Med〉’ (Sauvageot: MFrSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. Jur. ḿī-, ḿe- ’csinál, tesz, megvalósít, teljesít ‹pl. asztalosmunkát›, épít’; jen. mê- ’csinál, tesz, cselekszik’; tvg. mêꝛa- ’ua.’; szelk. mē-, mī- ’ua.’ [uráli *meke ’dolog, holmi; tett, cselekedet, cselekvés, munka; tesz, csinál, cselekszik, dolgozik’].  ≋  Megfelelői: óind māyā ’mester(fogás), rendkívüli képesség, csodatévő erő’; av. mā̆iiā- ’varázserő, bűvös erő’.  ⌂  A magyarázat gyengéje, hogy a magyar szónak csupán a szamojéd nyelvekben van elfogadható rokon nyelvi megfelelője. A szó belseji *k < m. Ø hangváltozáshoz vö. →év, →jó² stb. Az ősmagyarban a szónak miγ alakja lehetett, amelyből a későbbi v-s, ill. ü-s tövű szavakhoz való tartozása magyarázható. A régi művelet (ige) származékszó -et műveltető igeképzővel a művel származékszóból keletkezett. Az 5. jelentés valószínűleg a ném. Werk ’üzem, vállalat; termék’ hatását mutatja. A 6. jelentés főleg összetételi előtagként él (vö. →mű-¹. →mű-²).  ⚠  Az alánból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ JSFOu. 30/5: 67; Collinder: FUV.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 288; Benkő: ÁrpSzöv. 185, 186; EWUng.→ -beli, fa-, jár-, kőműves, mező-¹, mű-¹, mű-², műt, művész, ön-²UN UEW. № 533; UEW. № 581