móring × A: 1587 morÿnghoberth (Úriszék 91); 1749 móring (NySz.) J: 1 1587 ’örökség, hagyaték | Erbschaft’ (↑); 2 1646 ’jegyajándék, jegyruha | vor der Hochzeit gesicherte Morgengabe’ (MNy. 3: 465); 3 1764 ’hozomány, kelengye | Mitgift, Aussteuer’ (NSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) morigng, (h. baj.-osztr.) màring: ’reggel; holnap’, – ném. morgen ’a ma utáni napon’, Morgen ’a nap kezdete’ [germán eredetű; vö. ang. morning ’reggel’; holl. morgen ’ua.; holnap’; stb.]. Vö. még ném. Morgengabe ’a férj ajándéka a feleségnek az esküvő utáni reggelen’.  ≋  Megfelelői (talán a magyarból): szbhv.  (N.) moring; szln.  (V.) mȏringa: ’nászajándék’.  ⌂  A magyar szó hangalakja kétségkívül a bajor-osztrák átvételre utal, bár az ennek megfelelő jelentés a németben csak a Morgengabe összetételben adatolt. Az 1. jelentés az adás jelentéstani mozzanata alapján az eredeti 2. jelentésből keletkezhetett a magyarban.

☞ TESz.; EWUng.