mórál × A: 1552 mórál (Heltai: Dial. G8a) J: 1 1552 ’(magát fitogtatva) sétál, járkál; tétlenül kószál, lófrál | (sich zur Schau tragend) herumgehen; untätig herumschweifen’ (↑); 2 1938 ’időz | verweilen’ (ÚMTsz.)

mórikál × A: 1787 mórikálgatá [sz.] (NSz.) J: 1 [rendszerint ~ja magát] 1787 ’kényeskedve kelleti v. illegeti magát | affektierend herumschwänzeln’ (↑); 2 [el~] 1909 ’elidőz | verweilen’ (Nyr. 38: 377)

mórikáz × A: 1859 mórikázott (Hölgyfutár 1859. júl. 9.: 668); 1872 mórikázott (NSz.) J: 1 1872 ’illegeti magát | sich in den Hüften wiegen’ (↑); 2 [el~] 1956 ’elidőz | verweilen’ (MNyj. 3: 206)

A szócsalád alapja, a mórál latin jövevényszó. |  ≡  Lat. morari ’időzik, tartózkodik, marad; kés(leked)ik; késleltet, halogat’ [< lat. mora ’késedelem, késés; halasztás, haladék; időtartam; szünet’].  ⌂  A jelentésfejlődéshez a magyarban vö. →flangíroz.

A mórikál és a mórikáz származékszavak. |  ⌂  Képzőhelyettesítéssel keletkeztek a mórál alapján, játszi szóalkotásként.

☞ Nyr. 39: 371; NytudÉrt. 30: 47; TESz.; EWUng.